Az élet peremén álltam.

Választanom kellett, hogy a sarat álljam

mit rám dobál a lét, vagy megnézzem mit

rejt az ismeretlen mélysötét.

Egyszer már döntöttem.

Nem szálltam ki bár forgatott a kör, hívogatott a

halál, de csábítóbb volt a hinta nyújtotta

magány mint a biztos jövőt nyújtó talány.

Féreg mászik vagányan mezítelen lábam ujjai

között, hosszú szőre csiklandoz. Nem látszik

rajta félelem. Én félek. Tőled.

Megint az élet peremén állok.