…

…

Félhomály volt. A félig elfordított reluxa lapjai között átszűrődő fényben érdekes alakzatok rajzolódtak a falra. A férfi ezeket nézte és magában elmosolyodott.

– Ma. – gondolta, és a monitorra nézett.

Nyújtózott egyet, vett egy mély lélegzetet és írni kezdett. Fura módon könnyen jöttek a gondolatok. Lendületesen, ahogy a fejében kirajzolódó képek megjelentek, rögtön a gépbe írta azokat. Nem kellett javítgatnia, az egész valahogy összeállt, és mint egy tökéletesre hangolt gépezet a kezei engedelmesen, gyorsan és hiba nélkül örökítették meg a száguldó ihletet.

Úgy két órányi munka után megállt pihenni. Ihletszünet volt, mégis jóleső érzéssel nézte az utolsó 15 évben írt legjobbnak ígérkező műve kezdetét. A lányra gondolt – akitől az ihletet kapta. Eszébe jutott legutóbbi találkozásuk és ettől elkomorult, de aztán megint eszébe ötlött: – Ma. – és belül mosolyogva továbbírt.

Vadcseresznye illata lengett a levegőben az illóolajnak köszönhetően, ami bár a szoba túlsó végéről szórta illó-morzsáit, mégis meghatározta az egész légtér alaphangulatát - lévén a szoba kicsiny volt. Egy kis gyertya melegítette és ettől a szoba még romantikusabbnak tűnt. A zene amit hallgatott különös volt, de neki ez jelentette a felüdülést. Zagar. Az illat, a falon játszadozó fények, a zene, az éhség - amit érzett, és a felfokozott várakozás cseppnyi szomorúsággal érdekes egyveleget alkotott a fejében. Tegyük még hozzá cseppet sem irigylésre méltó múltja árnyékát, melynek az álmatlan forgolódással telt éjszakái egy részét köszönhette..

Ezek ellenére tudott mosolyogni, mert mindig eszébe ötlött a szó:

– Ma!

Újra írni kezdett. Beindult az expressz idegpályáin, és a teste – fáradtsága ellenére – jól végezte dolgát. Szaporodtak a sorok, oldalak, fejezetek.

Az íróasztal szélén a hamutartóban tucatnyi csikk állt kusza halomban. Újra megállt az írással és elővett egy újabb szálat. Elégedetten szívta mélyre a füstöt és közben arra gondolt:

– Egy szeggel több.

Nem szeretett élni. Úgy érezte túl sokat vár tőle az élet, túl sok terhet cipel és nem látszott enyhülni a súly. De ma valahogy mégsem foglalkoztatta az öngyilkosság, mert volt az a kis fránya két betűs szó, amitől nem létezett fáradtság, éhség, fájdalom és elfelejtett még a halálon is meditálni.

– MA!!! –csak két kis hang és mégis mekkora hatalma van élet és halál fölött– ezzel nagyot szívott a cigaretta utolsó centijébe.

Kopogtak!

Addig sem nyugodt agyában hirtelen milliárdnyi impulzus indult útnak megkavarva eddig sem egyszerű gondolatmenetét, de közben lassan (!) elindult az ajtó felé.

Kinyitotta azt és közben vadul verő szíve jelezte számára, ez a nap is piros betűs lesz.

A lány ott állt kinn enyhén leszegett fejjel, és félszeg zavart mosollyal arcán megszólalt:

– Szia.

A férfi nem tudott válaszolni. Lebénította agyát a látvány mellyel párosult érzelmei egyetlen pillanat alatt kiürítették fejét. Pedig eltervezte mit fog tenni, mondani, mit fognak csinálni ha végre találkoznak de most ez mind semmivé foszlott mert Rá nézett.

A lány most is gyönyörű volt. Ében, kissé göndör haja ki volt engedve, mert tudta a férfi szereti ha kiengedve hordja. Egy kósza tincs rendetlenkedve lógott a szemébe de nem ez zavarta. A férfi nézése. Bénítóan hatott rá, utálta ezt az érzést mert nem érzett a férfi iránt semmit. Látta a férfi szemében a végtelen-rajongó szerelmet és nem tudott vele mit kezdeni. Közben belépett. El akart menni a férfi balján de az nem engedte.

Belépett. El akart menni a balján, de miközben jobb kézzel reflex-szerű  mozdulattal bezárta az ajtót, bal kézzel szelíd erővel megfogta a lány derekát és nem engedte, hogy beljebb lépjen. A lány kissé meglepett szemmel felnézett rá de nem ment tovább. A férfi levette válláról fekete táskáját és a földre lökte, aztán mindkét kézzel megfogta a lány arcát és visszafogott–lágyan a szájára hajolt. Kivárt néhány másodpercet, amíg a lány a szemébe nézett aztán végtelen lassan megcsókolta. Eljátszott az ajkaival, finoman beszippantotta az alsó ajkát, közben kezei útnak indultak – a lány arcát simogatták. Lágyan, alig érintve – inkább csak jelezve hogy ott vannak – ujjai végig szánkóztak a finom bőrön. A nyelvük is összeért végre, és emelkedni kezdett köztük a hőmérséklet.

Elvette a táskáját, ledobta és kezeibe zárta arcát. Tudta már mi fog történni, a férfi szemébe nézett és hagyta, hogy az megcsókolja. Finom volt még érzelmek nélkül is. A férfi elvette a száját és ez tetszett neki – s amikor az arcát kezdte simogatni visszacsókolt. Kapott valamicskét a tűzből, amit a férfiban érzett. Csókolt. Újra és újra és megharapta a férfi száját aki ettől kezdett vad–türelmetlenné válni de érezhetően visszafogta magát. Aztán a férfi keze elindult a pulóvere alatt, meztelen bőrét simítva a hátán fölfelé. Perzselően forró volt az a kéz, gyengéd–követelőző az érintés, és mikor a férfi a hátába karmolt érezte: nem tud ellenállni.

Fejében elkezdett lüktetni a vér és ez lassan átjárta egész testét. A lágyékához érve aztán miden eldőlt. Akarta a férfi érintését. Akarta, mert emlékezett rá milyen volt legutóbb is, mikor a testét birtokolva a másik játszott érzékeivel.

Csók közben kezdte elragadni az érzés. Alig bírta visszafogni magát, hogy ne tépje le a lány ruháit, de már okos szerető volt. Lassan a pulóvere alá csúsztatta egyik kezét, és finoman először a keze hátával végigsimította a puha hasat. Érezte a lány testén végigfutó borzongást. Tudattalanul, ösztöneitől hajtva másik kezével megfogta a tarkónál levő hajzuhatagot és félrevonva azt – végighúzta nyelvét a nyakbőrön, még nagyobb borzongást okozva ezzel, aztán ritmust váltott és vadul a fül mögötti részbe mélyesztette fogait. Annyira csak, hogy ne fájjon, csak izgasson. Közben pulóver alatti kezével a lány hátán megmarkolta a bőrt, aztán elengedte és karmolásra váltott. A hatás leírhatatlan volt. A lány légzése zihálóvá vált és mikor a testével a szekrényhez szorította, érezte a maradék ellenállás elillanását is. A lány a szájába erőltette nyakát. Akarta hogy harapja. Akarta, hogy a nyelvével szájszáradásig izgassa és közben sorozatos borzongás futott át bőrén. Meg–megrázkódva egyre fokozódó vággyal végül a férfi mellének szorított, eltaszításra készített kezeivel átölelte a széles hátat.

A következő mozdulat gyors volt és meglepő. Az addig türelmes férfi egy pillanatra abbahagyott mindent, és egy gyors mozdulattal levette a pulóvert és pólót egyben. Pár másodpercig dermedt–vággyal szemlélve falta a lány melltartóban ziháló kebleit aztán – elhomályosuló tekintettel – jobbjával férfiasan megmarkolta, baljával a kapocsért nyúlt.

– Kapcsold már ki! – villant a lány agyába de nem mondta ki, s közben élvezettel nyújtotta tarkóját harapásra. Keze a férfi pólója alá tévedt és megérintette feszes csípőjét. Lehellet érintéssel közelebb vonta csípőjéhez és combján megérezte álló farkát. Kezdte elveszíteni önuralmát. Érezte ahogy villámcsapásként átnedvesedik az érintéstől, és eláztatja bugyiját saját nedve. Hüvelyében lüktetett vére és feszengve várta mikor tépi már szét a férfi. Észre sem vette, hogy földe került melltartójára lépett miközben kicsit terpeszbe állt, hogy farkát ott érezhesse. A férfi nyelve őrjítő volt. Habzsolta a melleit de olyan lágyan mégis olyan fél–erőszakosan, hogy meg kellett tőle őrülni. Érezte, ahogy kicsatolódik öve, hallotta a zippzár hangját és elillant lábaiból az erő, mikor vadul letolta nadrágját az erős kéz. Segített. Lábával ügyesen lerúgta cipőit és a bokáira csúszott nadrágot is, közben nyelvét a férfi fülébe dugta. Ott állt egy szál iszamossá nedvesedett fekete francia bugyiban, és egy fekete-szürke mintás combközépig érő zokniban.

…

… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.